A legkisebb könyv - Anti tsundoku #1

Sziasztok!

Tavaly mikor elhatároztam, hogy létrehozom a saját kihívásom, egyértelmű volt számomra, hogy ez által nem csak az olvasatlan könyveim számát tervezem fogyasztani, hanem egyfajta rendszerességet is vissza szeretnék hozni a blog életébe. Kicsit úgy érzem arra van most a legnagyobb szükség a Masni the bloggernek, hogy új életet leheljek belé. 2019 siralmas év volt, azonban ha  az ember a nagyközönség elé tárja nagyra törő polc hódító terveit nem fürödhet bele így kénytelen teljesíteni azt, ami újabb motivációt jelent. Mind az olvasásra, mind az írásra. Igen, őszintén leplezetlenül ez is a céljaim közt szerepelt. Vissza szeretnék térni és tartalmat gyártani magamnak és nektek. Út közben pedig a tapasztalataimat is szeretném lepötyögni az Anti Tsundokuval kapcsolatban. Most pedig lássuk az első áldozatomat egy kis csavarral, mivel kicsit a sorozatról is szeretnék beszélni, aminek része.

Tartalom: "Egy nap egy fiatal medvebocs olyat látott az erdőben, amilyet azelőtt még soha. Nem tudta pontosan, mi lehet az, de csodálatos hangokat csalt elő belőle. Ahogy telt-múlt az idő, megtanult játszani ezen a furcsa hangszeren.
Egy nap egy kislány és az apukája éppen az erdőben sétáltak. Ahogy meghallották a szépséges muzsikát, elindultak a zene irányába. Mackó nagyon vágyott rá, hogy megismerje a világot az erdőn túl is, ezért új barátaival New Yorkba ment, hogy része legyen egy fantasztikus kalandban.
Mindene megvolt, amire korábban vágyott: siker, hírnév és zene. De hiányoztak a barátai és a családja, akik az erdőben maradtak."- Az első rész tartalma

Én és a könyvek: Kicsit biztos furcsa számotokra, hogy egy ilyen rendhagyó bejegyzés születik most.  Hiszen még sohasem írtam gyerekkönyvről és most nem a Harry Potterre gondolok, mert az egy kicsit nagyobbaknak való, egy cseppel kisebb nagyjából a 4-5 éves korosztályról lenne szó. Mégis mit keres nálam akkor ez a két kötet, ha a korom már jóval az ajánlott korosztály többszöröse? Elárulom. Nekem senki se mondta azt, hogy bármely könyv korhoz kötött lenne, miért ne sétálhatnék be a könyvesboltba és lapozgathatnék végig felnőtt fejjel egy szép illusztrációkkal teli történetet. Nem gondolom, hogy akár egy percig is dugdosnom kéne egy ilyen kis könyvet vagy épp letagadnom azt. Sőt! Én nagyon is buzdítok erre mindenkit. Vegyetek a kezetekbe néha mesekönyvet is. Tudom, eltértem a témától, szóval bár végig lapozgattam A mackó és a zongorát, de a boltban hagytam. Aztán hirtelen a fa alatt találtam a második kötettel együtt. Hihetetlen érzés volt, újra és újra végig olvasni a mackó történetet, aki megszereti a zenét. Már az első kötet lenyűgözött, gyönyörű illusztrációkkal és egy még szebb történettel. A második kötettel azonban mindenképp várni szerettem volna, mivel az elsőt is a párommal együtt olvastuk el közösen. Így félre tettem. Amikor gondolkoztam a kihívás pontjain és már szinte teljesen kész voltam a szempontokkal a molyos listámat görgetve ugrott be az ötlet, mi lenne a legkisebb könyv is helyet kapna, ha már a legnagyobb terjedelmű is ott szerepel. Végül tehát vártam január első napjáig, hogy kézbe vehessem és újra találkozzak Mackóval. A rajzolás ennél a kötetnél is meseszép volt. 

Szinte elvesztünk egy-egy oldalban és azon versengtünk ki talál több macit a képen, vagy viccesen elemeztük az adott oldalt. Így nem csak a szövegre koncentráltunk, ami tovább fokozta az élményt, amit kaptunk. Mindketten újra gyerekek lettünk, akik ezen a pár oldalon elmerültünk mackó és barátai újabb kalandjában. Szívmelengető, kedves és aranyos mesét foghattunk a kezeinkbe, miközben komoly tanulságokat is kaptunk ettől a vékonyka kötettől. Mit jelent a szeretet, igaz barátság, valamint sosem szabad elfelejtenünk, honnan jöttünk. Talán nem az irodalmi értéke számít ezeknek a történeteknek, sokkal inkább az, amit kapunk tőle: a gyermeki önmagunkat.  Egy cseppnyi színtiszta őszinte kedvességből állnak ezek a kis rövid szösszenetek, amelyek visszaadhatnak valamit egy szívtelen világba és emlékeztethetnek arra, hogy valahol talán csak egy mesekönyv képében, de a mindennapjainkban ennek is helyet kell adnunk, mert ez felmelegíti a lelkünknek azon darabját, ami kezd egyre keményebb és érzéketlenebb lenni az álarctól, amit nap, mint nap viselünk, mert nem telhetünk mást ,  a munkánk; a főnökünk, az utcai emberek; az eladók,  a social media miatt. Biztos vagyok benne, hogy minden felnőtt szíve megolvad és minden arcon mosoly fog ülni olvasás közben.

Borítók: David Litchfield rajzstílusa tényleg mesébe illő, körül lengi a varázslat. Tényleg gyönyörű, mind a borító, mind a belső.

Karakterek Az első történetben mackót, a másodikban pedig Hectort és Hugot szerettem meg nagyon. 

Értékelésem: ♥♥♥♥♥ Nagyon gyorsan belelopta magát a szívembe mindkét történet és az olvasások külön élmények maradnak.

Kiknek ajánlom? Teljes szívemből, mindenkinek. Kicsiknek, nagyobbaknak és azoknak, akiknek szükségük van pár percnyi őszinte kedvességre.

Jelenlegi állás: Rendkívűl boldog vagyok, hogy belevágtam ebbe az egészbe. Valószínűleg ha nincs
a kihívás, akkor bár elolvasom a könyveket, de nem valószínű, hogy mesélek nektek róluk, pedig nagyon is megérdemlik a figyelmet úgy érzem. Jelenleg eltelt a január és bár sokszor volt olyan érzésem, hogy egy-egy téma miatt azonnal megrendeltem volna könyveket, de még sem tettem és ennek örülük. Boldoggá tesz, hogy szépen lassan haladok és egyre többen csatlakoztok hozzám. A legnagyobb élmény pedig a napló kitöltése volt. Azt találtam ki, hogy a különböző értékelésekhez igyekszem majd megörökíteni egy kis rajz formájában a borítót is, ha van kedvetek próbáljátok ki, szerintem nagyon feldobja az oldalakat. Ti hol tartotok?