Hihetetlenül boldoggá tesz az, hogy kitaláltam kezdetben csak magamnak az Anti tsundoku kihívást. Sokan jelzitek, hol tartotok éppen és nekem is segítetek dönteni mi legyen mindig a következő olvasmányom. Egyre lelkesebbnek érzem magam éppen ezért. Pontosítva talán azért, mert teljesen új fajta izgalmat, hoz a megszokott rutinomba. újabb és újabb olyan könyvekkel ismerkedek meg, amiket csak halogattam volna illetve a blogolással is ugyanez a helyzet. Most már leülök és bátran írók, attól független hányan olvassák el egyszerűen boldog leszek ettől az egésztől. Talán a mai könyv volt az egész lavinának az elindító hangja. Nagyon sokszor belekezdtem, félre raktam, de ezt inkább kicsit lentebb részletezem majd. Vágjunk is bele.
Tartalom: "Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte a titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye; az idő korlátain átívelő szerelem; és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között, a saját korába való visszatérés helyett."
Én és a könyv: Már amikor legelőször találkoztam ezzel a világgal beszippantott. Lelkesen olvastam az utolsó lapokat és szomjaztam a folytatásra, amit be is szereztem. Elkezdtem, majd megunva az első 50 oldal után félre raktam. Amit jelenleg két kötet elolvasása után bátran kijelenthetek, hogy a befejezés után mindig meg van a lendület egy újabb 1000 oldalas kötet kézbe vételére, azonban ez nagyon hamar elfogy és egy erőltetett menet lesz az egészből. Hagyni kell állni és ülepedni azt a kismillió történést; mozzanatot, ami az írónő a lapokra festett. Azt viszont, hogy mennyi időre van szükség ehhez azt nem tudnám megmondani, reményeim szerint nem kell 3 újabb esztendőnek eltelnie, hogy rávegyem magam a folytatásra. Talán előljáróban ez a kis monológ tökéletesen bevezeti azt, amit a sorozattal kapcsolatban érzek. Kezdetben szinte rettegtem, ettől a vállalástól, de azt is tudtam, hogy folytatnom kell, nem maradhat olvasatlanul egy ennyire jó sorozat a polcomon rám várva, csak hát a terjedelme nem éppen csekély. Felér egy nagyobbacska téglával, ami önvédelmi eszköznek valljuk be kiváló de mikor az ember a tökéletes képet szeretné elkészíteni, akkor számolnia kell a csuklóficammal. Az olvasó naplóban emiatt a regény miatt kapott helyet az a pont amely így szól: ~ Egy könyv, amit a terjedelme miatt kerülgetsz~. Mint említettem párszor, talán összesítve 3x is neki futottam, de az első 100 oldalnál sose jutottam tovább, na már most ha valaki háromszor elolvassa ugyanazt nem biztos, hogy növeli a motivációját, ezért egy nap alatt végeztem ki ezt a számot. A kezdeti motivácó elég lendületnek bizonyult, a vizsgaidőszakban pedig hű társnak a könyv.( Kivéve utazás során.) Azt hiszem hamarabb rázódtam vissza ebbe a 18.századi időutazásba, mint hittem.
A kőkörre Franciaországban találtam magam Jamievel és Clairrel , akik egy lehetetlennek tűnő küldetést vettek a nyakukba. Kezdetben zavart az új helyszín és nem tudtam elvonatkoztatni az érzéstől , hogy hiányzik a Skót háttér, de ami késik nem múlik. Párizs új színt; új karaktereket, múltdarabkákat adott, amely egy kicsivel mozgalmasabbá tette ezt a kötetet. Az újabb szereplők kidolgozottak és sokszínűek voltak. Az udvari intrikák, cselszövések és ez a kimondatlan feszültség nagyon gyorsan és nagyon mélyre rántott. Az elején voltak kisebb problémáim, mint például: nem emlékeztem minden névre és szerepükre, vagy magára a teljes cselekményre az előzményekből inkább foltokra, de az írónő egy kis ismétlést is beiktatott, ami kellemes egyáltalán nem szájbarágós volt. Akciódús volt a könyv második fele, amiben érdekes módon egyáltalán nem untam a cselekmény részleteket. SPOILER: a csata jelenetek magukkal ragadóak voltak, és egyáltalán nem a küzdelemre koncentrált, amit tudtam díjazni . SPOILER VÉGE. Az írásmód részletes, néha zavarba ejtően, azonban gyönyörű stílussal párosul, ami miatt még az esetleges tájleírások se hajlanak Jókai felé. Azonban nem fogom tagadni voltak részek, amelyeket végig szenvedtem, ez inkább az eleje és a vége volt a történetnek. Szépen felépített regényt olvashattam, viszont szükségem volt 500 oldalra ahhoz, hogy mindent betűt akarjak és magamba szívjak. Diana Gabaldon egy 21.századi történetmesélő, aki mesterien bánik a humorral; az érzelmekkel és a meglepetésekkel és tisztában van azzal, mire van szükség egy igazi élethű; hiteles könyvhöz.
Borító: Ahogy visszaolvastam az első kötet értékelését, csak egyet tudok magammal érteni, brávuros a borító minden kötetet öröm kézbe venni. Szolid, mégis sokat mondó.
Karakterek: Anno azt írtam nem szerettem, de megértettem Clairt. Talán kicsit még mindig így vagyok vele, de közelebb kerültem hozzá. Továbbra is erős női karakternek tartom és a szememben csak nőt. A második részben nem beszélnék karakter fejlődésről, mert az összes szereplő már kiforrotta magát. Azok a dolgok, amiken keresztül megy ebben a kötetben nőként felfoghatatlanok és valahogy az, ahogy Gabaldon egyfajta " megoldást" mutat Clairen keresztül, azt hiszem sok nőnek segíthet. Jamie az Jamie. Töretlenül kedvelem a karakterét, de amiken ő is keresztül ment és keresztül megy az elképesztő. Valahogy mégis annyira elválaszthatatlan ez a páros a szememben. Az a szerelem, amit képviselnek példaértékű és kiemelkedő az irodalmi tudásom alapján. Nem csupán szerelmet,de annak minden fájdalmát is megmutatják, de ami a legfontosabb az összetartozás igazi jelentését. Az új kedvenc szereplőm Fergus lett a kis zsebt
olvaj fiú.
Értékelésem: ♥♥♥♥♡ Négy és fél. Bár olvasás után rögtön maximálisra értékeltem , most így utóbb talán a vontatottabb részek miatt ennél maradnék.
Kiknek ajánlom? Akik még nem kezdték el a sorozatot, szerintem bátran vágjanak bele ne féljenek tőle nem harap, csak néha egy-egy gyomrost ad. Akik pedig az első részt szerették, de nagyon vacillálnak, azoknak üzenem, hogy megéri nagyon is.Továbbra is fenntartom, hogy 15 év alatt viszont senki ne vegye kézbe, mert a forróbb és a brutálisabb jelenetek is eléggé részletezve vannak és néha felnőtként se volt, hozzá gyomrom.
Jelenlegi állás: Mint azt a bevezetésben is olvashatáttok, nagyon lelkesen végzem a könyvet jelenleg a 4. regényt olvasom és egyre jobban beleszeretek ebbe az egészbe. Már most sokat köszönhetek a projektnek. Blogolási téren is jó hatássa van, hiszen itt ülök és pötyögök, pedig ha rajtam múlott volna eléggé mismásolnék. Így ha nem is rendszeresen, de biztosan tudok gyártani tartalmat és egyfajta olvasó naplót magamnak. Aprópó napló, hihetetlenül élvezem kitölteni és pluszba megrajzolgatni a kis borítókat. Ez egy olyan kreatív feladat, amit mindenkinek ajánlok pluszba. Amiért büszke vagyok magamra, hogy majdnem két hónap eltelt és nem rendeltem, vettem magamnak egy könyvet sem, pedig azt mondtam párat beterveztem és ez így is van rendjén, hisz nem kell teljesen megvonni magunktól ezt az örömöt, de én most tökéletesen érzem így magamat és jelenleg nem is tervezek beszerezni semmit sem erre az évre. Bár néhány barátom és a családom próbálja kijátszani a rendszerem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése